Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. október 3., vasárnap

Mondd csak


 

mondd csak mi lesz
ha elfogy majd az álom
új álmokat álmodni
lesz még valóságom?
lesz-e majd ki újra
kezemet fogja és vezet
velem jön
átölel és kérdés nélkül
egyszerűen szeret
mondd csak mi lesz
ha fuldoklik majd küszködő létem
küzdelmek nyomait viselem
vörös sebeim csak lassan gyógyulnak
és már nincs hely egy újabbnak
lesz-e majd ki újra
letörli rólam a vért
a verejtéket és a könnyeket
és rólam írja majd
a legszentebb könyveket?
mondd csak mi lesz
ha már önmagamra nézni sem bírok
amikor nevetni szeretnék
akkor is csak sírok
kegyelmet nem kérek
a szánalom feldühít
csak motyogom a szeretet
eltitkolt szavait
lesz-e majd ki újra
rám talál bárhova bújok is
mellém ül és sír velem
gyengébb lesz mint én
hogy újra erőm legyen
mondd csak mi lesz
ha elfogy majd a valóság
új csodákat szülni
elég lesz a jóság?

koma

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése