Hideg a kő
szorítása
összeroppantja lelkemet
torzult mosolyom megfagyott
kihűlni látszó testemen
Riadt gondolatok között
bátorítom magam
hogy éljek
fakuló fényű világom
pislákolva int
ne féljek
Fanyar szagú gyertya lángja
lebbenti reménysugarát
a nyomasztó csend
fásult magány
szobám sötétjén suhan át
Ligeti Éva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése