Felettem állsz…
Hűs habodból,
Vágyam szít
Gejzíri csodákat…
S homorú testem lankáira
Úgy szökell
A tejízű éden,
Mint robogó gyorsvonat,
Mi meg sem áll
Míg célját nem érte.
Hála szorítja
Remegő ajkaidból
Halk szavadat,
Izzó leheleted fut
Gömbölyű csúcsaimra,
S én kezemmel festem
A kéj színét
Medencém fölé…
Férfiúi büszkeséged
Örök mámorképét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése