Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. január 18., vasárnap

Emlékszem ...



Emlékszem ...
Szerelmes szavakat
hallok és látom arcodat.
Gondolatban újra érzem
a forró csókokat.
Kezek érintik kezem,
érzem a bőr bársonyát.
De tudom, csak csúfot űz belőlem
ez a forró délután.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése