Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. január 8., csütörtök

Még mindig



Még mindig
lelki szemeim előtt látlak..
ahogy simogatod le rólam
a végtelen szomorúságot,
akár egy ruhadarabot…
majd elbűvölve lestél
az éjjeli csendben
ahogy tündöklő mosolyom
lopja a pillanatnak
az emlékáradatot…
Nem küzdök ellene, hagyom
hisz mióta megszülettem,
Neked tartogatom…
Vonagló testedet
átölelem
olvadunk eggyé
a végtelenben
Majd ismét hajnalodik…
és az álom
mint annyiszor
köddé válik…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése