Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. január 12., hétfő

József Attila:Mért hagytál el, hogyha kívánsz ………



Igaz-e, hogy érezlek most is,
amikor messzire vagy tőlem?
Mért hagytál el, hogyha kívánsz,
ha bennem lehetsz csak ünneplőben.
Mért nem csókolsz, ha úgy esik jól?
Mért fáradnak el a rohanók?
Mért rág szú-módra szét a tenger
karcsú, viharra teremtett hajót? ……
Tudom, hogy jössz majd.
Úgy esel belém, mint szép, szikrázó
mennykő a tóba!
De megégetnők-e a világot,
vonagló lángokként összefonódva?
S pocsolyákba árkolt bús arcomba
bírnál-e nézni, ha én is belelátnék …….
Ó, asszonyom, te balga, te bolond,
játszót-játszó, ostoba semmi játék!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése