Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. január 3., szombat

A padon



Ahol Veled ültem,
most a csenddel ülök csendben ;
rezignált hang rezeg
a lombokon az estben.

Az est, nagy seb, amely vérzik –
szívemen a bánat keze
bánat-húron dalt penget az égig.

Komlósi Lajos

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése