Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. március 1., vasárnap

Árnyék vagyok a testeden

Árnyék vagyok a testeden, szívedben, legrejtettebb gondolataidban, vágyaidban és képzetedben lemoshatatlanul. Átitatlak egészen. Behálózom egész lényed, érzed illatom a semmiből, érintésem bárhol, bármikor. Bélyeget égettem a szívedbe örökre. Soha többé nem lesz nélkülem egyetlen gondolatod, bármit csinálsz. Ha haragszol is valamiért, azt is Te hívod elő magadból hiányommal. Nem menekülhetsz önmagad elől, mert részeddé váltam. Árnyék és fény együtt jár. Ha én megyek tovább, Neked jönnöd kell, bármit teszel vagy gondolsz. Állj ellen, és csak a hiányom fog nőni...
Rád simulok mindenhol. Ha finoman kívánsz, megvadulok. Ha őrjöngve adod át Magad az életnek, szelíden csókollak. Mikor a férfira vágysz, az emberrel találkozol, de mikor csak embernek látsz, férfirészem vesz el magának bármikor... Ismerj ki, hogy állandóan változhassak megfoghatatlanul. Ellenkezz, hogy erősödjek, vagy add át Magad, hogy Tiéd lehessen minden erőm és álmod önmagad lehessen. Engedj szabadon, hogy szolgálhassalak, tégy rabbá és uralni foglak. Kergess el, hogy utánam jöhess, tagadj meg, hogy legyen miért harcolj, és ha már meguntad a csatát, egyszerűen válj eggyé velem újra és újra...

Moonlady

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése