Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. március 17., kedd

A kilátástalan utak meggyötörnek



Nincs út, ami feléd vezetne. Nincs út, ami tőled elvezet. Minden út, ami tőled távolodik, visszakanyarodik. Minden hozzád vezető út messzire kanyarog. Nem szeretem az utakat, nem szeretem az álmokat, nem szeretem a vágyakat. Nem vezetnek sehova. A falak bezárnak, vagy veled, vagy nélküled. Harmadik lehetőség nincs. A kilátástalan utak meggyötörnek, elégedetlenné, üressé, kiábrándulttá tesznek. Azt akarom, hogy ne keresselek, ne gyere hozzám, csak mindig itt legyél. Vagy ne legyél itt, de többé ne fájjál.

.kaktusz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése