Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. március 20., péntek

Azt szeretném kedvesem,



Azt szeretném kedvesem, ha mindig csak a mának élnél! Nem, ne hidd, hogy felelőtlenséget kérek tőled, hogy ne raktározz a télre, nem, én nem azt szeretném, hogy megtagadd a múltadat,
Hiszen hozzád tartozik.
De a múlt, az elmúlt, az bármilyen szép, vagy csúnya volt, az már csak volt.
Javítani rajta, vagy újraélni, már nem lehet.
Azt szeretném, hogy a mában élj, bármilyen is az a ma, legyen jó, avagy rossz, mert a rettegett holnapnál bármilyen a ma, annál biztos, hogy sokkal jobb.
A tegnap elmúlt, a holnap, a holnap is mire a Tiéd, addigra ma lesz, hogy a holnap milyen, az csak ma lesz biztos, és én minden ma nagyon szeretlek.

.kaktusz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése