Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. március 29., vasárnap

Úgy rejtelek Kedves...



Úgy rejtelek Kedves, hangtalan szavamba,
mint görög romok rejtik korok vigaszát
a szélvert napjaim elporladhatnak
de Te őrződ mégis fényünk tavaszát.

Úgy rejtelek Kedves, sorsom vonalába,
mint aranymedálban az igaz drágakő
a perc megalvadt mozdulatába
védlek, vigyázlak, ne rontson el az idő…

Úgy rejtelek Kedves, könnyem gyöngyburkába,
mint kozmosz rejti el csillagrendszerét
s amennyit a lelkem felfoghat magába
annyit őrzök belőled szívem rejtekén.

Úgy rejtelek Kedves, dalos fohászomba,
mint emlékünket rejti a sűrű, süket csend
összecsuklak szívem vörös szirmába
és rólad kapja nevét az oltár odabent!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése