Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. március 28., szombat

Tudod, arra gondoltam,



Tudod, arra gondoltam,
szeretni csak a legszebbet lehet,
csúnyát szeretni nem lehet,
ha valaki azt mondja,
csúnyasága ellenére is szeretem a világot,
az nem tudja, milyen a világot igazán szeretni,
igazán szeretni annyit jelent,
hogy a legszebbnek látni,
naphosszat nézni, és látni a csodát,
soha meg nem unva gyönyörködni,
soha sem betelni,
szépségét mindig csak szomjazni,
aki igazán szeret,
annak minden porcikája szeret,
nem csak a szíve, a szeme is szeret,
nem csak a simogató szeme,
a simogató keze is szeret,
tökéletlenségben is tökéletesnek lát,
a világ a világok legszebbike akkor is,
ha néha könnyes a szeme, ha fáj a szíve,
ha beteg, ha néha nehezebben mozog,
akkor is csak ő a legszebb,
ha van egy kis ragyája, akkor is,
mert szeretni annyit jelent,
a legszebbet látni meg,
olyan a szeretet természete,
hogy megszépíti azt is,
amit szeretetlen, hozzá nem értő
talán csúnyának is lát,
egyszer minden szép lesz, ami szerethető,
minden szerethető, amiben a fény munkálkodik,
mindenben benne van a fény,
csak nem mindig,
és nem mindenkinek látható,
amihez csak egy kapcsoló kell,
s a szeretet egy ilyen kapcsoló,
amitől a sötétben megbúvó fény világosságot kap,
és ragyogva, szemet kápráztatva világítani kezd.

.kaktusz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése