Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. március 17., kedd

Hiányzol



Fekszem az ágyban elmélázva Kedvesem
Jó lenne karjaidba simulni csendesen.
Élvezni ölelésed, csókod, szavaid
Átadni az érzésekből ösztönökből valamit.
Érintve egymást kedves féltő gonddal
Pillantásod keresve szerető szép szóval.
A távolság hasí lelkemből darabot
S küldöm, hogy csatlakozzon a tiédhez
Míg veled nem vagyok..
Egy szempár kísér utamon,
zölden világít az éjben,
óv a rossztól, int a jóra
álmomban és ébren.

Két szemed izzó smaragdja
világítja meg az útam,
vigasztal, ha bánat sző át
kiúttalan búban.

Ha mosolygok örül, ragyog,
mint a Nap a hamvas égen,
mikor virágokat ébreszt
a hajnali fényben.

Éjjel vigyáz álmaimra,
ne zavarja semmi csendem,
mikor Rólad álmodom és
fenn vagyok a mennyben.

Komlósi Lajos


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése