Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. március 3., kedd

Néha még...



Néha még versekről álmodom.
Kóbor illatok lengnek szózuhatagok felhői alatt.
Szavakat keresek, de a mondatok nem találnak hozzám.
Betűk és hangok kavarognak,
kérdőjelek lógnak fejem felett,
dallamfoszlányok szakadozó fátyla
hull arcomra, s oszlik köddé, éjsötét káosszá
újra és újra minden szólam.
Végül körülölel a csend.
Felhővé vált szavak emléke leng,
menta és bazsalikom, hársvirág
hullatja illatát sós-ízű arcomra,
míg néha rebbenő pilláim mögött
versekről álmodom.

felhő

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése