Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. október 15., csütörtök

Angyalföld



Most biztos azt várod, hogy valami bölcsességet fogalmazzak meg, valami különlegeset, különleges jelzőkkel illetve. Valami olyasmit, ami megragadja lelked, és lerántja a gondolattengerem mélyére.
De nem vagyok varázsló, aki idevarázsolja a megfelelő kisugárzást Csak egy lány vagyok, aki megpróbál elkalauzolni a lelke törékeny színházába. Nem vagyok jó színész, nem tudok egy briliáns darabot eljátszani, de ha engeded, megpróbállak az Angyalúton elrepíteni. Megmutatom a világot az ő teljes valóságában, hogy láthasd, milyen közel is van Meseország márványkapuja, s hogy megérthesd, minden szürke hétköznapban egy szivárvány bújt el. Mert a csoda halkan kopogtat az ajtódon, s ha te nem hegyezed a füled, ne a világot okold, ha a csoda kívül reked. Minden napnak van valami értelme, ha szomorú is vagy, nevetned kell.
Emlékezned kell arra, mi minden áll mögötted, nem csak az életedben, hanem az életed előtt is. Hogy mennyi mindenki bukott el, s hogy minden buktató ellenére, feljutottak az Örömhegy tetejére. De csak mert ők is felálltak minden nehéz esés után, s a mosolyukkal kinyitották a vágybazár ajtaját.És neked is így kell tenned, hogy minden napodnak legyen értelme, és tartalma, hogy bearanyozza a szeretet minden napodat. Hogy ne keresd többé az Angyalföldet, s hogy végre, meglásd köztünk élnek a csodalények...

Szokol Noémi

Lord Of the Dance - Cry of the Celts [Michael Flatley]



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése