én elhiszem,

igen, én elhiszem, hogy a világ értem van,
értem van, hogy én érted lehessek,
jól van ez így, ahogyan van,
csak még az összhang hiányzik,
valamikor biztos megvolt,
de valahol elveszíthettük,
nincs meg ott, ahol lennie kellene,
nincs meg ember és ember közt,
az ember, és az egész közt,
talán, mert az ember magát kívülállónak képzeli,
nem pedig nélkülözhetetlen résznek,
talán azért nem találjuk az összhangot
a bent és a kint között,
mert nem tudjuk hova tartozunk,
hisszük, a világban csak jöttmentek vagyunk,
pedig mi ide tartozunk, ez a mi örök hazánk,
benn talán már béke van,
de kinn még tart a zűrzavar,
vagy fordítva,
kívül minden a helyén, a látszat tökéletes,
csak benn uralkodik a káosz,
jó lenne, ha itt is, ott is, egyaránt rend lenne,
egyik a másik kárára nem menne,
de ahhoz sok mindent kéne kidobálni,
hogy rendet lehessen tartani,
úgy berendezkedni,
mint ki örökre rendezkedik,
nem csak átmeneti, rövid időre,
a valódi értékeket is ki kellene tenni,
nem, mint ki indulni készül,
a dobozban tartogatni,
az lenne az igazi béke,
talán van a világnak sok apró,
egymástól távoli,
mégis oly közeli pontja,
porszemek, kik lélekkel vannak megáldva,
akikben megvan a vágy a harmóniára,
nem csak a saját,
hanem az egymáshoz képesti rendre is,
akik már belefáradtak a sehova tartozásba,
ha néha összekever is mindent a vihar,
de ha a szél lecsendesül,
minden a helyére kerül,
talán, mert összeköti őket a vágy,
a harmónia vágya,
jó lenne, ha így lenne,
ha meghozhatnák egymásnak
a test és a lélek
világmegváltó békéjét.

.kaktusz


Enya - On your Shore