Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. október 9., péntek

ReményVak szeméből könnyeim



Képzelt mezők virágaiból
Téptem le illatos szirmodat
Álombéli ajkaid csókjaként
Magasztalt egy örök pillanat

Csillagok nászából születtél
Holdnak nemes sugarával
Napbölcsőben ringattalak
Lázálmom heves viharában

Mutass utat nekem!
Kértelek...

De villámot szór, mennydörög
az álmos ég,
Felnyílnak könnyező vak szemek.
Ha megvirrad
Nem álmodnék se szirmot
Se réttel virágos szép mezőt

Te sírod el önnön könnyeim,
Vakon ébredve...
Hisz a testben mit ölelek
Már réges-rég nem te vagy.

sodródás

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése