sorsokban osztozom
vad tévelygő vagyok
vakon jött csecsemő
aki nem látott Napot
és vagy e világnak
vezére s bajnoka
a fénynek katonája
az igaznak indoka
hívj mindig engem
és csak magadba nézz
szépülő kép vagyok
ahogy elméd felidéz
s hogy közöm volt hozzád
most megköszönhetem
maradsz, aki voltál:
az én egyetlenem
ha volna is bennem
a boldogságra jog
nem élhetek vele
mert hitem meginog
rendet tenni jöttem
át száz sikátoron:
a főutcán a káoszt
nem fokozhatom
lángolnak a szárnyak
a könny forró viasz
nem tarthatsz meg engem
mert nem hozok vigaszt
nem vagyok jó hír
csak tetten ért remény
szél sodorta verssor
fennhéjázó erény
s ha nem felejtesz el
tán meg sem halok
Isten hozzád, világ
nincsenek angyalok
Kovács Ákos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése