Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. október 21., szerda

Vigasztalanul



ültem már
kihalt árkádok mocskában
a legmélyebb függésben
és láttam már kifordulni a világot
mind a kilenc sarkából
talán ezért marad
bennem örök zene a magány
és cél nélküli utazás
az órák körül tekergő idő
lépni kéne...tovább
vagy negyedszer is megszületni.

Csurai Zsófi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése