Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. október 4., vasárnap

Mélykék gondolat



Elnyel az idő kéke,
a kamaszkori nyarak
már nem nyargalnak utánam.
A béke ölébe vesz, míg
kezemben ringatom
arcképed rejtőző mosolyát.

Hatalmas pihenő végtelen
pipacsmező közepében állva
üvöltöm madárijesztő tudattal
szerte a világnak
egyedüli mélykék magányom.

Vágyom utánad.

Csüllög István Ernő


Adagio in G Minor





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése