Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. március 1., vasárnap

Sebzett lélekkel




Ha tudnám, hogy mi visz távol
és mi hoz közel;
ha érteném, mitől hull a hó;
ha sejteném, hova tűnik el
egy legördülő könnycsepp,
talán nem sírnék sosem...

Hazug szavakat simogattam,
öleltem álmomban hideg telet.
Homokot szórtam homokra,
gyönyörködve imádtam
halomra gyűjtött üvegcserepet...

ám megkarcolta arcomat,
éle lelkemet sebezte:

kopott követ találtam,
tenyeremben tartva átmelegített:
újra hiszek a csodákban!

Ruder Jana

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése