Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. augusztus 7., szombat

Álmodó






Emlék felett görnyed az éj.
Az ég sötétjét csillagok szelik.
Vánszorgó időm ablakán
fények: álmodó tiszta szemeid.

A hang mely végtelen fonál
dallamot fércel a pirkadathoz,
s ha csendül az első madár
érzem - a hajnal újra nyarat hoz.

Sz. Szécsényi Barbara



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése