Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. augusztus 10., kedd

Theodor Storm Halkan szívemre hívtalak






Halkan szívemre hívtalak,
de üresen maradt karom:
hangom már nem hatott reád,
a régi varázshatalom.

Életedet mi tölti be,
mily utakon jársz, hol bolyongsz,
nem fogom tudni már, csak azt,
hogy többé rám nem mosolyogsz.

De eljön a csendes idő,
hogy itt maradunk egyedül,
akkor, éppúgy, mint valaha,
csupán szerelmem vesz körül.

Akkor majd árnyéknak tünik,
akármihez van most közöd,
s csak az idő, mely tovaszállt,
mely a miénk volt, lesz örök.

S ha végső párnádra esik
az alkony pírja, az a nap
ragyog belőle, amikor
először megcsókoltalak.


(Ford.: Hárs Ernő)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése