Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. augusztus 14., szombat

Szerelem felsőfokon





Úgy csókolj, olyan vággyal, hogy sistergő kénkövek
szikrái lobbanjanak lángra az izzásig felhevült vérben.
S mikor tüzében érzéki szenvedélyünk átszellemülve lobog,
tépd le az érzés láncait és gyors röptű sasként szállj velem
a láthatatlan térben, hol egymásért esengő szívünkben
apró rezdülésként ad jelet a túlcsorduló mámor.
Mikor testünk parányi sejtjei bódító illattal ontják magukból
a gyönyört és azt csábító gondolattal váltják igaz valósággá,
akkor lesz a szerelem valójában földöntúli érzés, mely minden
formájában lélekből jött vallomásként öleli át a mát, utat törve
a holnapnak, melyben örök nyomot hagy kettőnk szeretete...

Legyél tüzes villám, mely lángcsóvaként hasítja az eget,
vagy szilárd kőszirt, mi megfékezi az elszabadult szelet.
Legyél felvértezett páncél, mely óvja az elgyengülő hitet,
s legyél te az, aki bűnömben is áldást oszva szeret.

*****************
Vers:Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése