Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. augusztus 26., csütörtök

Kopik ez a nyár is új őszt teremtve.






Zokognak a felhők
fájdalmuk szülte könnyek
ablakomat mossák
mesélnek hiányról
ordító magányról
hallom sírásukat
s mit sem törődnek
azzal, hogy hallják...
A fény remegése
szűri át a morajt
csenddé változtatja
az éteri zsivajt
s gondra hajszolt lelkem
követi a csendet
kopik ez a nyár is
új őszt teremtve.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése