Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. augusztus 11., szerda

Gligorics Teréz /Teru/ Hiába vágyod





Hiába vágyod amit nem lehet,
Tavaszi napfényt őszi szél helyett,
Mikor a szívben csak az hegedül…
S kerül az álom, szinte elfeled.

A napnyugtát nézed és találgatod
El tud-e merülni úgy a bánatod,
Ahogy a tengerbe süllyed el a nap…
Sóhajts fel, lélek, hisz van rá száz okod.

Ha bár csak egyszer tavasz lenne még,
S a tűzre lehelne, amely bennem ég,
Fellobbanna talán szívemben a fény.
De nem lesz tavasz…s az őszből, jaj! Elég.

Hiába vágyod, amit nem lehet,
Ragyogó arcot szarkaláb helyett,
Ha ifjuságod régen elhagyott.
Épp csak emléke maradt itt veled…


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése