Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. augusztus 3., kedd

tán elérlek...újra...






Kérdőjellé kuporodik bennem a béna hallgatás
álomból ébreszt dörömbölése
vadul zakatoló szívem könyörgésének,
kereslek…messze jársz,
hunyt szemem mögé búvok
és rohanni kezdek…tán elérlek…újra.

Köröttem életre kél a fény
ódon könyvtár faláról koppan a rohanó lépés,
s kezembe hulló kötet fedi el
egykor szerelmes szóölelésekbe ringatott arcéled…
pördül a lap, majd üresen kifordul
körbenézek, és minden szavunk egy-egy kötet lelkében lapul.

Bénult kezem sikoltó ajakaimra forr
a vörös falú terem halk melódiát búg,
bizonyosságként a padló hullámzásába temetkezem,
miközben ráeszméltetem balga, hitvány képzetem
ölembe hulló vérszín-betűs kódexeit
együtt írtuk lélekkamrád szerelmi gyűjteményébe.

Gáncsot vetek önnön bokámra,
parittyával béklyózom az idő folyamát,
legszebb imáimat vésem lelkem
halott-fehérszín márványtáblájára,
csak fognád újra két kezem,
és lobbanna újjá zöldtűz-fény tekintetedben
e főnixmadár-szerelem…

Moha


2 megjegyzés:

  1. Kedves Ernest!
    Moha verseinek különleges varázsa van, ami lélekbehatoló és szívgyönyörködtető!

    VálaszTörlés
  2. Moha verseit és leírt gondolatatait régóta különleges figyelemmel kisérem mert valóban lelekbe hatolók és elvarázsolnak.Ha figyelemmel olvassuk roppant mély gondolatok,érzések bújnak a sorokban,csodálatos ember lehet...

    VálaszTörlés