Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. augusztus 2., hétfő

Néha félek köddé válni






Van úgy, hogy félek köddé válni.
Mi van, ha erre a helyre többé,
bár keresem, tovább, mint örökké,
soha nem tudok visszatalálni?

Mi van akkor, ha ez csak álom,
s követi egy egész más ébredés,
egész más létforma, élet és
emlékek közé tűnik világom...

Ha emlékszünk olyanra, mi nem volt,
s játszi képzelet játéka csupán,
hogy rád találtam egy délután,
s nem nekünk dúdolt a hold...

Van úgy, hogy félek köddé válni,
mi lesz ha meguntál, s nem jössz többé,
nem lesz több soha és mindörökké,
és már nem tudlak megtalálni...

Szers András

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése