Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. augusztus 23., hétfő

mire feleszméltem...







Egy régi emlékfoszlány sétált át a szobán,
majd megállt hirtelen a napszín függönyön,
s míg én gyönyörködtem édes illatán,
vad ajka láz-örömmel tükrözte gyönyöröm.

Szinte már teste volt az egész pillanatnak,
kacér szemében csillogott a vágy,
a lángszínű percek szálakra hasadtak,
s mire feleszméltem, már osont is tovább.

Vörös liliom



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése