Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. augusztus 31., kedd

Tudod milyen az?






Tudod milyen az,
mikor fontos neked valaki,
de egyszer csak történik valami,
és valami megszakad?
Köztetek.
Mikor azt is tudod,
hogy a másiknak nincs köze hozzá,
és azt szeretnéd,
hogy ő ne érezze,
mert nem érdemli?
Mikor mégis fájdalmat okozol?
Mikor nem veszekszel,
mert nincs miért,
mert a másik nem tett érte.
Tudod milyen az,
mikor azzal is sértesz,
hogy arrébb állsz,
hogy elférjenek melletted,
ott ahol régebben
könnyedén elfértetek ketten?
Hogy milyen az, mikor figyelsz,
mert figyelni kell,
mert figyelni akarsz,
és nem tudod mi az,
amit mondanak neked?
Tudod, hogy így is lehet bántani?
Tudod, hogy úgy is lehet bántani,
ha szándékod szerint
legszívesebben simogatnál?
.kaktusz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése