Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. november 9., kedd

azt hiszem, néha még sírok is.



folyton úgy vagyok,
hogy hiába rejtem
nyikorgó csontjaim közé
lázálmokból font
bársony arcod,
rendre a napok
mindig fejemre ütnek
huszonötöt −
és bennem tenger-emlékek
zuhognak újra:
sósak, szappanhabos múlt-csodák,
és csak hidegek,
és csak kékek.
úgy fáj!
ilyenkor mindig téged
gyászollak, szép,
eltűnt kedvesem.
azt hiszem, néha még sírok is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése