Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. november 9., kedd

Ősz



Nincs madárdal,
Sem napfény,
Nincs reggeli boldog pillanat.
Ez ősz, köd és rabszék,
Egy állomás, rövid alkonyat.
Nincs érintés,
Megnyugvás a jöttmentnek,
ez ősz, csípős dér, s a hideg,
mi felkúszott a szívemen.
Vacogva járom kitépett
fákon által rombolt utamat,
kihűlt a nyár,
kár hogy elmúlt az öntudat.

tücsök

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése