Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. november 3., szerda

Eminescu Künt őszi szélben



Künt őszi szélben hull a lomb remegve,
S nehéz cseppek verődnek ablakodhoz
S te nyűtt levélkéket böngészve gondolsz
Egyetlen órán teljes életedre.

Sok édes semmit tékozolva hordoz
A múltad; ajtód nem nyílt, bárki verte,
De jobb is így a tűznél szenderedve
Mélázni, míg künt nyirkos szél sikoltoz.

Így nézek én is gondjaimra itt benn.
Szívemhez ó-mesék tündére járul -
Körül köd ül, gomolyog mind telibben.

Suhogás zizzen, omlik egy ruhárul.
Padlómra lenge lábak lépte libben,
S szememre két lágy, hűs kezecske zárul.

(Dsida Jenő)

2 megjegyzés:

  1. Gyönyörű hangulata van a versnek, köszönöm, hogy megismerhettem.

    VálaszTörlés
  2. Eminescunak gyönyörű versei vannak,sokszor belemerülök a verseiben mert egyszerűen lenyügöz.Örülök,hogy elolvastad és erre jártál.
    Köszönöm

    VálaszTörlés