Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. november 19., péntek

Várnai Zseni Rettenetes messzeség!



A legborzasztóbb mégis az,
hogy nem tudok segítni,
közöttünk áll a messzeség,
és nincs erőm lebírni,
közöttünk áll a tilalom
minden utat letiltva,
nem repülhetek tefeléd,
s te nem repülhetsz vissza.

Vinném neked a meleget
szívemből, hogy ne fázzál,
odaadnám a falatom,
hogy éhen ne maradjál,
testemmel állnék elibéd
minden csapást kivédni,
mert nélküled, mert nélküled
nem lehet úgysem élni.

Berohannék a tűzbe is,
mint kölykiért az állat,
kimentenélek onnan is,
csak ott lehetnék nálad,
de a messzeség kőfalán
véresre zúzom lelkem,
jaj, mit tehetek, mit tegyek
egy egész világ ellen!

Ó, rettenetes messzeség,
ó, tilalomfás élet!
Bilincsbeverve viselem
a tehetetlenséget,
hallom a hangod messziről,
mint hogyha engem hívna,
s nem repülhetek tefeléd,
s te nem repülhetsz vissza.

Csak várjál, várjál Kedvesem,
csodatevésre várjál:
mint Szodomára egykoron,
Isten tüze alászáll,
s elvesznek mind a gonoszok,
de téged meg fog védni,
mert nélküled, mert nélküled
nem lehet úgysem élni!


2 megjegyzés:

  1. Nagyon szép verseket hozol kedves Ernest.
    Szeretettel.Magdi

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm Magdi,örvendek,hogy tetszenek:)

    Ez a vers különösen szép,tele érzelemmel...

    VálaszTörlés