Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. november 1., hétfő

Olyan mély a csend...



égtelen csendben
alszik a város
olyan mély a csend,
hogy árva szívem
dobbanásait hallom
remegő kezemben
tartom a képed
üldöz a láz
arcomon könny pereg…
Hiányzol Apa!
behunyom a szemem
látlak, érezlek
emlékeimben…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése