Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. november 6., szombat

Scheffer János Tedd a kezed



Tedd a kezed a kezemre,
Hagyd is ott már mindörökre,
Ujjaiddal ujjaimat,
Szorításod abba ne hagyd.

Hajtsd a fejed vállaimra,
Mintha mindig ott lett volna,
Ölelj át most mindörökre,
Maradjunk így összekötve.

Nézd a szemem, én is nézem,
Tekintetedet szemlélem,
Ajkaid az ajkaimmal,
Összeforrnak csókjainkkal.

Hagyd a lelkem, hadd szárnyaljon,
Lelkeddel a lelkem szálljon,
Zúgó szélben, szép reménnyel,
Repüljünk hát szerelmesen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése