Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. november 9., kedd

Sugárnyalábba zárt emlékek



ködpára fátyol
hullt a tájra
de alatta még
dőzsöl a mosoly
sok
fény-fürösztött álom
a kárminpiros bogyókon
ragyog
nem soká´
jönnek majd a
fellázadt szelek
-a riadt felhők
összevisszasága
vad táncokba kezd
és a sápadt est
örvénylő mélyből
az elmúlás fájdalma
csörgedez
kétségbeejtő lesz a csend
a Tél szelleme közeleg
----
a sors
elrejtett
-sugárnyalábba-
néhány szép emléket
hogy a múló
és az öröklét közé zárt
életnek
új nyara legyen

new year


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése