Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. november 18., csütörtök

Juhász Gyula Lehet, hogy soha ki nem ejtem,



Lehet, hogy soha ki nem ejtem,
Mit bolond fájón sejt a lelkem,
Mint gyémántot a szürke tokban,
Hordom-e Kincset mély titokban.
Szent e titok s e némaság szent.
A sírban mondok rá áment.
De szemeimben ott lobogsz majd,
S te adsz ajkamra hosszú sóhajt,
A vérem lángra Tőled lobban,
S virágot nyitsz haló poromban.
Magányos és fekete rózsát
És nélküled nem lesz mennyország

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése