Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. november 3., szerda

Márk Miklós - Kerti elégia




Látod, fűszálak között kaján
ősz kergeti a nyarat győztesen,
csak ülök egy álmos árnyékon;
szelíd boldogságom nem szégyellem.

Csendet daloló menekülő nap,
hallgatom, ahogyan nőnek a fák,
Éjjel egy fenyő nőtt a kertben:
gyantás törzsén éneklő gondolák.

Lombjain lepergő delelő forróság,
hűs álom simogat takarónk alatt,
Riadt hangyák mentik suttogó bokrok tövén,
mi jobb napokból göröngyök közt maradt.

S akkor megjöttél: mosolygó délután,
kerti illatokkal kopogtató szél,
kezem kezedben, életed életemben,
erősen tartalak, hosszú lesz a tél.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése