Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. november 25., csütörtök

Hegytető



Csak ketten maradtunk.
A többi mind elmaradt.
Vártad már, hogy ketten legyünk,
hogy ne lássa senki, amit tervezel
a hegy alja óta.

Na mire vársz?
Lökj már le végre!
Azért vártál eddig,
hogy nagyobbat essek.

Gyere.
Ne várj már annyit!
Nem azért sírok, mert félek.
Megfeszült arcomon már látszik,
várom, hogy megtedd.

Mosolyogj már!
Nem látod, hogy szeretlek?
Hogy ezek a szavak azért törnek fel belőlem,
mert éltet minden Veled eltöltött perc!

Gyere.
Lökj már le!
Pusztulnom kell, mert érted vagyok,
pusztulnom kell, mert minden te vagy
amit mondok és gondolok,
pusztulnom kell, mert már belőled élek
és belőlem is te szólsz a világra.

Ne.
Ne fogd a kezem.
Mit furdal a lelkiismeret?
Ezt vártad, nem?

Így jó.
Engedj el.
Most...
...és most
zuhanok el tőled.

Illés Gábor 

3 megjegyzés:

  1. Gyönyörű ez vers.
    ...
    De ez nem az én alkotásom Ernő kedves...
    Málna

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm,hogy szóltál,máris kijavitom...

    VálaszTörlés