Arcomon szomorúsággal állok
a tömegben,
de miért is szomorú az arcom,
mikor süt a Nap,
belül vidám vagyok,
áhítattal hallgatom
a himnusz zenéjét,
de miért,
ha nincs bennem az áhítat,
miért vagyok szomorú,
és miért vagyok meghatott,
ha nem vagyok szomorú,
és nem vagyok meghatva,
máskor meg mosolygok,
pedig sírni volna kedvem
igen, persze,
megtanultam viselkedni,
jól viselkedni,
mikor azt mondták,
viselkedjek rendesen,
viselkedjek úgy,
ahogy a többiektől látom,
ők is csak viselkednek?
mert mondták nekik,
viselkedjenek rendesen,
de hogy mi az igazság,
melyik a te igazságod,
nehéz eldöntenem,
bohócod vagyok,
vagy szerelmed,
néha úgy érzem,
abba kell hagynom,
amit játszol velem,
gonoszul csúf játék,
de ki tudja,
hátha csak viselkedsz,
rosszul viselkedsz,
hátha legjobban neked fáj,
mikor belém rúgsz elmegyek,
hiszem, mindörökre elmegyek,
nem leszek neked játékszered,
de visszajövök,
mert ha végleg elmegyek,
azzal talán én rúgok beléd,
nem tudhatom,
mi lakozik odabent,
benned, talán ott is
él egy fájó szerelem,
ha csak játszol,
nem veszíthetek,
mit számít az nekem,
ha bohóc is leszek,
ha egyszer nem szeretsz.
Ha egyszer szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése