Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. április 8., csütörtök

Tudod, azt hiszem, a szerelmet még senki nem kereste





Tudod, azt hiszem, a szerelmet még senki nem kereste, szerelmet keresni olyan, mint üres testnek megkeresni az éltető lelket, nem tudja az ember, hol van, merre kell mennie, a hozzá vezető utat nem ismeri, de még azt se tudja, mit kell keresni, azt mondja, keresem a szerelmet, közben arra gondol, keresek valakit, aki megért engem, aki jó szülője lesz a gyermekemnek, valakit, akivel magamat jól érzem, akivel szívesen élném le az életem, valakit, aki jó nekem, aki jó velem, valakit, aki nekem megfelel, aki szeret engem, ezért én viszontszeretem, de talán a szerelem nem ez, a szerelemnek nincsenek igényei, nincsenek feltételei, nem tesz mást, mint szeret, állapot, nem tudatos állapot, az akarattól független, a boldogulástól független állapot, hozhat szegénységet, fájdalmat, olyan szegénységet, olyan fájdalmat, amit az ember boldogan elvisel, mert kap helyette valamit, valami különös, nem mérhető gazdagságot a szívében, a lelkében, amit oda nem adna semmiért, boldogság a legnagyobb fájdalomban, megmagyarázhatatlan, mint egy varázslat, mintha világot cserélne az ember, a szerelem nem cselekvés, és nem egy ideális állapot, a szerelem önkéntelen repülés, és akaratlan zuhanás, a szerelem létezés, ami, míg nincs, nem hiányozhat, mert ismeretlen, mint egy marék homoknak az élet, elmondhatatlan, elképzelhetetlen.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése