Az őszi alkonyat világlik, mint a nap
minden levélben az élő fény marad
az est rázuhan a homályos kertre
beborít mindent sötétfátyolként.
Egymáshoz simuló szerető érzések
mozdulatok fényes érintő bársonya
szívembe ágyazott örök szeretet
elveszett szavak az éj leple alatt
A csend és a sötét zuhog fölöttem
a csöndben szívem zakatolását hallom
köszönöm, hogy létezel nekem
már teljesült az élet, ha szavaidat kapom.
Szomorúfűz
Julio Iglesias - "Esta Cobardia" (Monica Bellucci)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése