A csend már lassan égig ér
s én fejet hajtok a némaságnak,
hisz üres szívembe hallgatózni
a régi csendek is visszajárnak.
Valahogy olyan szomorú minden,
a gyáva örömök messze járnak,
tétován kutatok önmagamban
de tudom, már sehol nem talállak.
Kormányos Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése