Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. április 15., csütörtök

Ezüstbe öltözött




Álmodom egy régi álmot
szívemben őrzöm drága kincsként
a langyos éjben sóhajom száll
mennék, repülnék újra feléd.

Látom felettem a holdfény mosolyát
a nyári éjszaka ezüstbe öltözött
csillagmécsesek körbe ragyogják
a fű, a bokrok, a virágok fölött…

Némán jött e csendes álom
végtelen nyarak hangulata lebben
mint a madarak suhogva, halkan:
csend van, fülledt, tompa csend.

Szomorúfűz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése