Álmodom egy régi álmot
szívemben őrzöm drága kincsként
a langyos éjben sóhajom száll
mennék, repülnék újra feléd.
Látom felettem a holdfény mosolyát
a nyári éjszaka ezüstbe öltözött
csillagmécsesek körbe ragyogják
a fű, a bokrok, a virágok fölött…
Némán jött e csendes álom
végtelen nyarak hangulata lebben
mint a madarak suhogva, halkan:
csend van, fülledt, tompa csend.
Szomorúfűz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése