Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. április 22., csütörtök

Szomjazón iszom



Rejtelmes ízű vágy hevíti fel testem
lángokba mártva neked áldoz ajkam
összefonódva a titkolódzó csendben,
mint szirmokra a harmat, úgy terülsz el rajtam

s én szomjazón iszom minden rezdülésed
ujjaim reszketve táncolnak testeden
rabja vagyok tekinteted pergőtüzének
szíved tárta csodát magamhoz ölelem…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése