Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. április 26., hétfő

Letisztultak a gondolatok






Letisztultak a gondolatok
született terv is, szétosztott
kacatok közé térdepelt a tegnap
- képzeletem valami határozást - majd
megfeledkeztem mindennapi nyűgeimről
mire elcsendesült a délelőtt.
Új kabátot vettem,
cipőm is lecseréltem
szükséges lesz a kényelem reszketésem fölé.
mert
Megszűnt a jelen varázsa.
A múlté is… szétválogatott szennyes
a földön, gondos halmokban.
Talán túl sokáig halogattam, kényes
kérdésként tologattam odébb
a miértek soha meg nem válaszolt
hangsúlytalanná vált létezés
vagy csak látomás rám maszatolt
stigmáit. Persze, lehettem volna
gondtalan, eszményi feleség
vagy gyermekét ölelő kövér madonna
csak ne gyötörne folyton kétség
vajon csak ennyi telik tőlem?
Tiszta ruha, illatos nappali rózsával
nap szítta fehérség gazmentes kertben
ahogy libben a friss-mosott, madárdal
búzával etetett gerlicék-
szárnyuk suhogásába kódolt szabadság!
Ajtó mögött kulcsra zárt kettősség
az elhalasztott értékelés. Miért vág
húsba minden álmatlan óra gondolata
miért nem szólsz, mért fáj
még a letűnt éjszakák illata?
Megannyi kérdés válasz nélkül oson
a sarokba - bedobozolt érzések mellé,
közelgő hangok folynak a repedések alól
ágyam alá, hogy nyelvüket rám ölthessék.

Brada Ági

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése