Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. április 8., csütörtök

Mikor eszembe jutnak a csókok,




Mikor eszembe jutnak a csókok,
elgyengül bennem az akarat,
hogy felejtenem kell Téged,
hogy nem ölelhetlek többé,
hogy nem mondhatom ki a szavakat,
hogy szemedbe nem nézhetek,
hogy hangod nem hallhatom,
hogy levelet sem írhatok,
hogy nem érezhetlek,
hogy csókjaim nem adhatom,
hogy kezem nem keresheti kezedet,
hogy nevedet nem súghatom,
hogy nem izzíthatom fel a szívedet,
hogy nem várhatlak soha már,
a boldog percek elszálltak és
én nem leszek más, csak
egy szárnyaszegett, szomorú
tündérlány.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése