Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. április 14., szerda

Sóhajok




Zene szeretnék lenni lelkedben
Nincs ratio, az értelem elveszett
Szívem furán veri dallamát,
Remeg a hang, pupillám tágranyílt
Szemekkel csókolja a vágy ritmusát
A szerelem mindent követel
vagy mindent elutasít dallama
Sokáig kísér fülemben gyönyörűm
Szorosan simulj hozzám ölelj
Kék ég látod, kék az ég!

Döfd belém csókjaid markolatig
Csend, érzékek markolatáig csókokat
Amiket megosztunk egymással, kívánlak
Egy tűnő pillanatig kezemben tartalak
Simogatom lelked húrjait, és minden
Öleléssel közelebb érezlek, mikor
Karomba zárlak ízlelem tested melegét
Végig nézz a szemembe hallom sóhajod

Színeid izzó gyönyörében megmártózom
Meleg ártatlan érintés nyelvemen
Karodnak súlya, bevackolom magam oda
Szólni nem tudok, nézem barna szemed
Kiontatlan könnyel, csordultig telt
Szemekkel az idő merre sodor minket
Tudni akarom a szív aktusát nem kutatom
Arcod nézem, táncot jár a gondolat
lélek a lélekhez simul szemed tüze
Puhán enyémre hull.
Megfesti a hangod agyam szegletét

Málna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése