Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. április 1., csütörtök

Sonkoly Éva Valakiért




Lépésre szív dobban...
Mintha ezer éve
élném a semmit...
Nem lehettem,
aki akartam,
fontos - Neked.


Elsuhansz mellettem,
mint tavaszi szellő,
a ki nem mondott szóban
egész létem ott van,
némán viszed tova,
rám vetül árnyéka,
kezem mozdult utána
ma is...
Elhaló holnapok,
csalfa jövőkép,
- itt vagyok !
Hiába...
A tegnapnak ma van
halála...


Közben nézem arcod,
kedves mosolyod,
fülemben még él a szó,
miért nem hallható?
Megyek tovább utamon,
lépésre szív dobban,
úgy maradna még
- Valakiért !

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése